…ablakomon Mája fátyla…

…invitál minket egy belső kalandos idő- és valóság-kutatásra, utazásra,  határaink meglépésére, Füleky Adrienn kezdő, bevezető korai  képe, az „Elveszett város”  titokzatos világokat rejtő romos, düledező épületszerkezete …s  lebben a fátyol, csalogat, lépjünk tovább, beljebb a ház mélyébe, ahol utunk haladtával lassan elmaradnak a falak, s végtelen világok felé nyílik ki a tér…

…időrétegek dimenzióiba, sejtelmes víziók világába érkezünk, melyek létezéséről csak sejtéseink vannak, s határai a zsigereinkben és a csillagok magasságában rejlik….

Az emberiséget mindig foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is az ismeretlenség megismerése, testünk-bensőnk titkai, eltűnt civilizációk rejtélye, az univerzum felfoghatatlan távolsága…

A kiállításnak két végpontját vázolnám fel:

    Az egyik pontot a  mélyrétegek, a mikrovilág képei, mint a Sejtek támadása, Lüktetés, c. munkái képviselik,

   a másikat a makrovilágot, a csillagközi térbe repítő „Csillagsávok”, Ritmusfoltok című alkotások jelölik ki.

S a két végpont közt feszülő ívben elhelyezhető emberi lét alapvető fogalmaival szembesítő művész mondanivalót hordozó művei állnak:

  •  Az idő problematikája, kísérlete annak ábrázolására, mint a Hajtogatott idő,

 

  • A lélek kínjaira, vívódásaira, emberi érzelmekre utalók, mint az aggódás, a  felelősség fogalmát megformáló  „Internus Sensus  (Sensus Internus)  c. kép foglalja össze , folytatja a sort, Helyrehozatal / Egy tévedett, Be nem gyógyuló sebek,  Megszakadt remény,  és a Fátyolba takart világ c.  opusaival.
  • az Aludjál édes sorozata, és a Végtelenített álom c. munkáiaz álomvilág, az álomfejtés, rejtett kódjainaknyitját keresik.
  • Az emberiség alapvető kíváncsisága, a kutatás az elveszett civilizációk kultúrája,   

 eltünésének okai iránti érdeklődése… Az elemek megolvadnak, Hullámtörés  c.  művekben jelennek meg.

A képek színvilágát illetően klasszikus hagyomány hatására lelünk – Rembrandt fény-árnyék művészete, az érzelem esztétikája idéződik fel, a drámai szürkés-barnás homályból előbukkanó fényformák közegében.
A képek érzékiek, esztétikai élményt nyújtanak, s gyötrelmes-gyönyörködést ígér a szemlélőnek, a parázsló vörösök, szelíd-kék tónusok spektrumában kifeszülő pókháló finomságú felületekben,  melyek  kihalásszák, majd átszövik, a homály, a káosz hátteréből felbukkanó  fénnyel átitatott formákat, s kompozíciós elemként átfogják, áthatják, hártyaszerűen bevonják a művek egészét…

A tárlat képsora a „Fénykúszó” c. munkával zárul, mely a legfrissebb alkotásai közül való, közelebbi felszínre érkezünk, dekoratív, határozottabb, fény foltok sárgás tónusúak, napfénnyel telítettek, közvetlen környezetünket, természeti formát, fák törzsét idézik…

A tárlatot a remény fénye és a reménytelenség sűrű homálya, a lüktető, pulzáló fényformák ritmikus váltakozása, zeneisége vezeti és fogja össze, sa középső falon elhelyezett Áramlatok c. munka mélyvörösébenfókuszálnak.  A művek archaizáló réteghordozók, s mondanivalójuk révén egyetemes jelentőségűvé válnak.

A felsorolt tagolások természetesen áthatják egymást, átfolynak, átkúsznak egymásba…

Jól illik ideJorge Luis Borges, a Belgrano Egyetemen elhangzott sorai „Az idő” című előadásából:
„Tennyson egy szép verse, első verseinek egyike, amelyben azt mondja:
 … Az idő folyik az éj közepén.
Igazán költői ez a gondolat, miszerint mindenki alszik, de az idő hallgatag folyója… folyik a réteken, a pincékben, a térben, egyre csak folyik a csillagok között.”

Eddig még nem látott ismeretlen tájakra kerültünk, köszönhetően a XX. és XXI. században zajló technikai fejlődésnek, mely létrehozta, továbbfejlesztette a távcsöveket, a mikroszkópokat, a computereket, melyek segítségével hihetetlen magasságokba és mélységekbe láthatunk, ezzel egy nagymértékű szemléletbeli változást idézve elő, mely lényegesen érintette mind az ember, a tudomány, a művészet világát, s melynek eredményeként megszületett a digitális média…

A technika, a gép mivé válhat a művész kezében, – a nem rendeltetésszerű használat következtében – annak eredményét Füleky Adrienn kiállítása jól reprezentálja.

Az itt kiállított művek elektrográfiák, ill. komputerrel létrehozott alkotások.
A grafikából vadhajtásként kinövő fiatal képzőművészeti műfaj az 1990-es évek elején kezdett elterjedni Magyarországon, s mára önálló művészeti ággá vált…
Az elektrográfiai alkotások nem sorolhatók stílusokba, e műfaj művelői egyéni utakat járnak, nem kötik klasszikus hagyományok, kitaposott ösvények…
Füleky Adriennt – a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikaszakán végzett művészt – a 2000-es évek elején kezdte foglalkoztatni ez az új technika, kifejezési lehetőség.
A komputer által közvetített kifejezésbeli módozatok, meglehetősen eltérő, sajátos utakat jelöltek ki számára az addig hagyományos alkotói attitűdjétől eltérően…

2010-től a Magyar Elektrográfiai Társaság aktív tagja, számos hazai és nemzetközi kiállítás rendszeres résztvevője.

Végezetül Picassót idézem:
„A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is.” 

Kérem, szemléljék, fogadják nyitott szemmel és szívvel az itt látható tárlatot, mely jó alkalmat nyújt, hogy betekinthessünk Mája fátyla mögé, hogy közelebb jussunk önmagunk, a világunk megértéséhez, egy differenciáltabb, kiterjedtebb valósághoz …
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Budapest, 2012. március 14.

HAász Ágnes
képzőművész,  a MET elnöke